16. Debegió-hegy

2012.07.14. 01:55

A legtöbb ember, mikor arról van szó, hogy kiránduljunk egyet a zöldben, akkor valamilyen sűrű erdőre gondol valahol a hegyekben. Persze nagyon nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Magyarország területének csupán 20%-át borítják erdők, ami nagyjából egybeesik hegyes vidékeink területével. Az alföld és a lankásabb dombosabb területek legnagyobb részét felszántották, végtelen búza-, kukorica- és napraforgótáblák váltják rajta egymást, vagy éppen beépített lakott területek foglalják el.

Különösen igaz ez a fővárosra és a környékére azzal a különbséggel, hogy a terjeszkedő lakott területek itt már egyre inkább a korábban erdős, hegyvidéki területekre is kiterjednek. Mind kisebb területre visszaszorítva a természetes erdős zöld felületeket. Érdemes például összehasonlítani a Budai-hegység turistatérképének legfrissebb, és a legrégebbi, 40 évvel ezelőtti kiadását. A Buda-környéki hegyek erdővel borított területei jóval kevesebb mint felére zsugorodtak össze. De ugyanez a sajnálatos folyamat figyelhető meg az agglomerációban is, például Szentendrén: Aki még 40 évvel ezelőtt a város szélére költözött, két lépésre a pilisi vadregényes erdőktől, az mára már egy zsúfolt város közepén találja magát, a település ugyanis egyre feljebb és feljebb terjeszkedik a duna-parti hegyeken. Éjszaka az M2-es autóúton haladva azt látni, hogy a közvilágítás szinte már a hegycsúcsokig elterjedt.

Azért vannak a természetbarátok számára jó hírek is: Nagyjából egy évvel ezelőtt olyan rendeletek léptek életbe, amelyek erősen korlátozzák az agglomerációs települések belterületeinek bővítését, tehát a lakott zónák terjeszkedése úgy tűnik, hogy egy időre megáll. Azok a természeti területek, amelyek eddig megmenekültek az emberi beavatkozástól, esélyt kaptak a túlélésre.

A másik jó hír, hogy pont a mi településünk határában, Sződ, Nevelek és Sződliget közé ékelődve fennmaradt még egy igen jelentős kiterjedésű érintetlen, páratlan szépségű terület, a Debegió-hegy és környéke. Az elnevezés ne tévesszen meg senkit, hegyről szó sincs, inkább sík illetve lankás területről van szó.

A terület a Dunába futó Sződrákosi patak két oldalán Pest megyére, de talán az országra nézve is egyedülálló értéket képvisel. Két km-en belül három, egymástól szélsőségesen eltérő terület váltja egymást, szigetszerű állat-és növényvilággal. Ez a három terület a homoki gyep, a kékperjés száradó láprét valamint a dunai ártéri erdő. A három biotóp, egymás melletti egymásba fonódó összessége ritkaság, különösképp egy fővároshoz közeli területen. A nedves területek igen fontosak a homoki gyep fennmaradásának szempontjából, hiszen a lehulló csapadék gyorsan beszivárog a homokdombokba. A még meglévő, helyenként igen jelentős természeti értékek és magas biológiai diverzitás az évszázadok során kialakult és nagyrészt fennmaradt tájhasználat konzerváló hatásának is köszönhetik létüket.

Egy langyos nyári délutánon e területen tettünk egy hosszú sétát. A terület szépsége, a lassan lemenő nap különleges fényei valóságos mesevilággá varázsolták a területet, és gyönyörű fotókat sikerült készíteni.

Sződöt elhagyva az első fotót a Sződöt Nevelekkel összekötő útról készítettük, ahol éppen napraforgót termesztenek.

A megművelt területeket gyorsan elhagytuk, és a Duna-Ipoly Nemzeti Park területére érve már sokkal természetesebb környezet található. Átmenve az M2-es út feletti felüljárón Nevelek felé, a védett Debegió-hegyi területet egy fákkal benőtt sáv választja el az autóúttól. Az már elsőre látszik, hogy itt nem útszéli gyomok borítják a talajt. A homoki gyeptársulások éppen virágzási szakaszban vannak, és gyönyörű kompozíciót alkotnak.

A napfényben virító útszéli kalászosok, és a kapuszerűen összeboruló fák valamiféle mesevilágot sejtetnek a túloldalon. És nem kell csalódnunk, a kis ösvényen továbbhaladva, elhagyva a fás szegélyt gyönyörű látvány tárul elénk.

Egy fás, ligetes területre érünk, hamisítatlan homoki gyepi élővilág.

Az átvonuló felhők és a lemenő nap fényjátéka kiváló alkalmat nyújt a fotózáshoz, és a szemlélődéshez. Sajnos a közeli M2-es autóút halk morajlása átjárja a területet, de azért egy pillanatig érdemes elképzelni, hogy milyen lehetett itt a hangulat akár csak 20-30 évvel ezelőtt, amikor még a madarak hangján kívül csend és nyugalom árasztotta el a területet.

Haladva előre, a terület kissé dimbes-dombossá válik. Maga a Debegió-hegy tulajdonképpen egy hatalmas homokdomb a homokgyep közepén. Megmászása nem túl nagy kihívás, tengerszint feletti magassága mindössze 128 méter, ám a hegy tetejére érve így is jó 30-40 méterrel a környező terület fölött találjuk magunkat, így csodálatos körpanoráma tárul elénk. Időközben a nap az átvonuló felhők mögé került, kissé megváltoztatva - semmiképpen sem hátrányára - a táj hangulatát.

Észak felé tekintve a távolban a Börzsöny, és a 652 méter magas Naszály-hegy vonulatai látszanak.

Nyugat felé pedig a Duna túloldalán elterülő Pilis hegység látható. Előtérben pedig a tarka rét, megszámlálhatatlan fajgazdagsággal.

A Debegió-hegyről lefelé ereszkedve Sződliget település legelső házai látszanak, melytől a Budapest-Vác vasútvonal sínpárja választ el. Felhívnám a figyelmet a kép jobb oldalán található üde zöld területre, ami a Debegió-hegyi homokgyepet észak felől határolja. A következő kép ezt a területet mutatja:

Odaérve az üde zöld terület határához ez a látvány tárul elénk. Amit a túra előtt az interneten olvastunk, most itt van a szemünk előtt: "Két km-en belül három, egymástól szélsőségesen eltérő terület váltja egymást, szigetszerű állat-és növényvilággal. Ez a három terület a homoki gyep, a kékperjés száradó láprét valamint a dunai ártéri erdő. A három biotóp, egymás melletti egymásba fonódó összessége ritkaság, különösképp egy fővároshoz közeli területen. A nedves területek igen fontosak a homoki gyep fennmaradásának szempontjából, hiszen a lehulló csapadék gyorsan beszivárog a homokdombokba."

Ahogy leereszkedtünk a völgybe, a homoki gyep átvált kékperjés láprétbe. A terület vízellátásáról az itt keresztülfolyó Sződrákos-patak gondoskodik, amely nagyobb esőzések után elárasztja a területet, valamint a magasabb területekről is ide szivároghat le a víz. És íme, a terület most, a több hétig tartó kánikula és szárazság ellenére is üde zöld, szinte átmenet nélkül átváltva a száraz homokgyepről.

Kiskoromban sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet, hogy Afrikában az egyenlítő környékén sűrű esőerdők vannak, majd haladva észak felé a növényzet egyre ritkul, erdős-mezős szavannává alakul. Még tovább haladva a növényzet egyre ritkul, míg végül elérjük a Szahara sivatagot, ahol már homokon kívül semmi nincs. Sosem tudtam elképzelni, hogy megyünk-megyünk, egyszer csak elhagyjuk az utolsó fát, az utolsó bokrot, az utolsó fűszálat, ahonnan már csak a sivatag van előttünk. Mikor pedig nem sokkal korábban még sűrű esőerdő volt. Hogy lehet, hogy ha tíz méterrel arrébb még megél egy fa, itt meg már csak sivatag van? Mit számít az a tíz méter? Nos, mint a fenti képen látható, a természet nem sokat teketóriázik..

Messze földön híresek a svájci panorámavasutak, ahol a modern vonat ablakán kitekintve tényleg páratlan kilátás nyílik az alpesi tájra. A Budapest-Vác vonal vasúti töltéséhez érve arra gondoltam, hogy ez a szakasz simán fel tudná venni szépségben a versenyt a svájcival. Talán csak egy kis marketing hírverésre lenne szükség, hogy legalább Magyarországon, és a fővárosban megismerhessék az emberek, hogy milyen természeti kincs van a közelükben, mindössze 30 km-re a nagykörúti forgatagtól és a Westend City Centertől. A síneken túl egy tényleg óriási fűzfa látható, a súlyos felhők mögött pedig újra áttört egy kicsit a már erősen narancssárguló nap fénye. (A zöld-kék-narancssárga kompozíció minden természetfotós kedvenc témája.) A hatalmas fűzfa bal oldalán egy szorgos gazda zöldségtermesztéssel foglalkozik, mindig megcsodálom, hogy úgy műveli a hatalmas földterületet, hogy soha egy kósza fűszálat nem látni nála. A fűzfa jobbján pedig a láprét folytatódik, a távolban pedig már feltűnik a tájegység harmadik biotópja, a dunai ártéri erdő. Ugye, hogy van egy kis párhuzam a fentebb hozott afrikai példával? A száraz, szinte félsivatagos homoki gyep egy pillanat alatt átvált üde zöldbe, ami ugyanolyan hirtelen vált át sűrű ártéri erdőbe. Míg azonban Afrikában mindez több 100 km alatt alakul így, nálunk mindössze néhány km-en belül.

A vasúti töltés néhány méterrel kiemelkedik az amúgy szinte áthatolhatatlan láprétből, ezen haladva érjük el a Sződrákos-patakot. Itt már felfedezhetők emberi tevékenység nyomai, a patak partja egy hosszú szakaszon kaszálva van, a meder pedig feltűnően egyenes vonalban halad, szabályozottnak tűnik. A vízhozama a hosszú szárazság miatt most igen kicsi, máskor ennek a többszörösét teszi ki.

Azért sikerült találni egy kaszálatlan szakaszt, amelyet csak az itt élő színes virágú mezei-mocsári növények miatt fényképeztem le utunk végén.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést ezzel a kis írással a szeretett községünk közvetlen közelében található természeti kincsek iránt. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egy szabad délutánon látogasson el Sződre, és járja végig ugyanezt az útvonalat. Persze el kell mondanom, hogy ez a túra csak egyike a számtalan csodálatos túraútnak, amit Sződ környékén meg lehet tenni.

Akinek tetszett, annak javaslom, hogy nézzen további fényképeket a környékünkről blogunk korábbi írásaiból itt: Sződi tavasz 2012, itt: Szederjás tó, és még itt is: Szemétbe fullad a magyar táj. És persze még ez sem minden, tervezek még sok-sok hasonló túraleírást a környékről a későbbiekben.

Az utolsó írás címe egyébként nem véletlenül az, ami: Szemétbe fullad a magyar táj. Sajnos az illegális hulladéklerakás egy visszatérő probléma a környéken. Persze nem csak itt, hanem szerte az országban. Egy helyi lelkes csapat azonban alakult itt nálunk, ez a Kiserdő.hu Egyesület, akik elhatározták, hogy megtisztítják a területet a szeméttől. Több önkéntes szemétszedő akció keretében, melyet a sződi önkormányzat is hathatósan támogatott, sikerült megtisztítani és azóta is tisztán tartani a területet. Ez utóbbi azért fontos, mert sajnos minden ellenőrzés és erőfeszítés ellenére időnként újra és újra előfordul, hogy a rendszeres települési lomtalanítási akciók ellenére a környező településekről pofátlan emberek a természetben rakják le nem ritkán veszélyesnek minősülő hulladékaikat.

Sajnos a jelenlegi túránk is azzal kezdődött, hogy felfedeztünk egy ilyen illegálisan lerakott szemétkupacot, elrondítva és elszennyezve e csodálatos táj egy részét. Alább néhány kép a szemétkupacról, reméljük a tulajdonosa ráismer:

A szemetelő azonban, hasonlóan több korábbi társával, ismét nyomot hagyott maga után, ahogy az az utolsó képen látható. A kiűrített padlás, vagy garázs lomjai között ugyanis volt néhány olyan számla, iskolai könyv, füzet, és más papírok, amelyeken rajta van a szemét tulajdonosának neve, címe. Stílszerűen egyébként az egyik kidobott iskolai tankönyvnek Természetismeret; Élő és élettelen környezetünk a címe... A fellelt nevek és címek alapján most azonosítjuk őket iwiw-en és facebook-on, az esetet bejelentjük a rendőrségen és a helyi jegyzőnél. Aztán majd meglátjuk mi lesz. Kiderül, mit érdemel az a bűnös...

Mindenesetre az ilyen hulladéklerakások azok, amelyek leginkább veszélyeztetik a táj képét és a környezet tisztaságát, egészségét. A helyi tagokból álló Kiserdő.hu Egyesület célként tűzte ki, hogy a páratlan szépségű területet megóvja, megtisztítja, és ismertté teszi a szűkebb és tágabb környezete számára. Ennek érdekében egy tanösvényt és erdei játszóteret is tervezünk a területen létrehozni, amely egyrészt segít bemutatni a közönségnek a tájat, és a látogatottság remélhető emelkedésével remélhetően a hulladéklerakás is visszaszorulna. A tanösvény a területen nagy számban előforduló árvalányhaj növény után az Árvalányhaj tanösvény nevet viseli majd.

A tanösvény tervezetét támogatja a területileg illetékes nemzeti park és a települési önkormányzat is, segítségükkel több esetben pályázatot is benyújtottunk a cél elérése érdekében, ezeken azonban egyelőre nem jártunk sikerrel, ezért további lehetőségek után kutatunk.

Reméljük a Happy End-et, és hogy munkánk eredményeképpen unokáink is a maihoz hasonló, vagy még fényesebb pompájában láthatják majd a Sződ község környékén elterülő mesevilágot.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: admin_kiserdo

54 komment

Címkék: kirandulas

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KaPé 2012.07.14. 17:55:53

Egy eldobott számla alapján sosem bizonyítod be, hogy tényleg ő vitte oda a szemetet. Max ha videofelvételed van róla, ahogy lerakja.

Árvalányhaj Tanösvény

Nem nyilvános tartalmak

A Kiserdő.hu Egyesület életéről

Gyerekeknek

Utolsó kommentek

Feedek

Egyéb

Kapcsolat

Környezetvédelem

Kirándulás a környéken

Szeméthelyzet

Archívum

2012.07.14. 01:55

Szerző: admin_kiserdo

Címkék: kirandulas

Ajánlott bejegyzések:

Kommentek:

rszarvas · http://rszarvas.blog.hu 2012.07.14. 18:34:59

Csokis · http://csokis.blog.hu 2012.07.14. 18:41:41

chipanddale74 · http://www.autosvilag.com 2012.07.14. 20:09:41

Viktor-a-konyhában · http://viktorakonyhaban.blog.hu 2012.07.14. 22:17:08

scheerti · http://scheerti.blog.hu 2012.07.15. 10:00:17

mybudapest · http://mybudapest.blog.hu/ 2012.07.15. 10:12:28

Kinai cuccok blog · http://kinaicuccok.blog.hu 2012.07.15. 10:41:57