A legtöbb ember, mikor arról van szó, hogy kiránduljunk egyet a zöldben, akkor valamilyen sűrű erdőre gondol valahol a hegyekben. Persze nagyon nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Magyarország területének csupán 20%-át borítják erdők, ami nagyjából egybeesik hegyes vidékeink területével. Az alföld és a lankásabb dombosabb területek legnagyobb részét felszántották, végtelen búza-, kukorica- és napraforgótáblák váltják rajta egymást, vagy éppen beépített lakott területek foglalják el.

Különösen igaz ez a fővárosra és a környékére azzal a különbséggel, hogy a terjeszkedő lakott területek itt már egyre inkább a korábban erdős, hegyvidéki területekre is kiterjednek. Mind kisebb területre visszaszorítva a természetes erdős zöld felületeket. Érdemes például összehasonlítani a Budai-hegység turistatérképének legfrissebb, és a legrégebbi, 40 évvel ezelőtti kiadását. A Buda-környéki hegyek erdővel borított területei jóval kevesebb mint felére zsugorodtak össze. De ugyanez a sajnálatos folyamat figyelhető meg az agglomerációban is, például Szentendrén: Aki még 40 évvel ezelőtt a város szélére költözött, két lépésre a pilisi vadregényes erdőktől, az mára már egy zsúfolt város közepén találja magát, a település ugyanis egyre feljebb és feljebb terjeszkedik a duna-parti hegyeken. Éjszaka az M2-es autóúton haladva azt látni, hogy a közvilágítás szinte már a hegycsúcsokig elterjedt.

Azért vannak a természetbarátok számára jó hírek is: Nagyjából egy évvel ezelőtt olyan rendeletek léptek életbe, amelyek erősen korlátozzák az agglomerációs települések belterületeinek bővítését, tehát a lakott zónák terjeszkedése úgy tűnik, hogy egy időre megáll. Azok a természeti területek, amelyek eddig megmenekültek az emberi beavatkozástól, esélyt kaptak a túlélésre.

A másik jó hír, hogy pont a mi településünk határában, Sződ, Nevelek és Sződliget közé ékelődve fennmaradt még egy igen jelentős kiterjedésű érintetlen, páratlan szépségű terület, a Debegió-hegy és környéke. Az elnevezés ne tévesszen meg senkit, hegyről szó sincs, inkább sík illetve lankás területről van szó.

A terület a Dunába futó Sződrákosi patak két oldalán Pest megyére, de talán az országra nézve is egyedülálló értéket képvisel. Két km-en belül három, egymástól szélsőségesen eltérő terület váltja egymást, szigetszerű állat-és növényvilággal. Ez a három terület a homoki gyep, a kékperjés száradó láprét valamint a dunai ártéri erdő. A három biotóp, egymás melletti egymásba fonódó összessége ritkaság, különösképp egy fővároshoz közeli területen. A nedves területek igen fontosak a homoki gyep fennmaradásának szempontjából, hiszen a lehulló csapadék gyorsan beszivárog a homokdombokba. A még meglévő, helyenként igen jelentős természeti értékek és magas biológiai diverzitás az évszázadok során kialakult és nagyrészt fennmaradt tájhasználat konzerváló hatásának is köszönhetik létüket.

Egy langyos nyári délutánon e területen tettünk egy hosszú sétát. A terület szépsége, a lassan lemenő nap különleges fényei valóságos mesevilággá varázsolták a területet, és gyönyörű fotókat sikerült készíteni.

Sződöt elhagyva az első fotót a Sződöt Nevelekkel összekötő útról készítettük, ahol éppen napraforgót termesztenek.

A megművelt területeket gyorsan elhagytuk, és a Duna-Ipoly Nemzeti Park területére érve már sokkal természetesebb környezet található. Átmenve az M2-es út feletti felüljárón Nevelek felé, a védett Debegió-hegyi területet egy fákkal benőtt sáv választja el az autóúttól. Az már elsőre látszik, hogy itt nem útszéli gyomok borítják a talajt. A homoki gyeptársulások éppen virágzási szakaszban vannak, és gyönyörű kompozíciót alkotnak.

A napfényben virító útszéli kalászosok, és a kapuszerűen összeboruló fák valamiféle mesevilágot sejtetnek a túloldalon. És nem kell csalódnunk, a kis ösvényen továbbhaladva, elhagyva a fás szegélyt gyönyörű látvány tárul elénk.

Egy fás, ligetes területre érünk, hamisítatlan homoki gyepi élővilág.

Az átvonuló felhők és a lemenő nap fényjátéka kiváló alkalmat nyújt a fotózáshoz, és a szemlélődéshez. Sajnos a közeli M2-es autóút halk morajlása átjárja a területet, de azért egy pillanatig érdemes elképzelni, hogy milyen lehetett itt a hangulat akár csak 20-30 évvel ezelőtt, amikor még a madarak hangján kívül csend és nyugalom árasztotta el a területet.

Haladva előre, a terület kissé dimbes-dombossá válik. Maga a Debegió-hegy tulajdonképpen egy hatalmas homokdomb a homokgyep közepén. Megmászása nem túl nagy kihívás, tengerszint feletti magassága mindössze 128 méter, ám a hegy tetejére érve így is jó 30-40 méterrel a környező terület fölött találjuk magunkat, így csodálatos körpanoráma tárul elénk. Időközben a nap az átvonuló felhők mögé került, kissé megváltoztatva - semmiképpen sem hátrányára - a táj hangulatát.

Észak felé tekintve a távolban a Börzsöny, és a 652 méter magas Naszály-hegy vonulatai látszanak.

Nyugat felé pedig a Duna túloldalán elterülő Pilis hegység látható. Előtérben pedig a tarka rét, megszámlálhatatlan fajgazdagsággal.

A Debegió-hegyről lefelé ereszkedve Sződliget település legelső házai látszanak, melytől a Budapest-Vác vasútvonal sínpárja választ el. Felhívnám a figyelmet a kép jobb oldalán található üde zöld területre, ami a Debegió-hegyi homokgyepet észak felől határolja. A következő kép ezt a területet mutatja:

Odaérve az üde zöld terület határához ez a látvány tárul elénk. Amit a túra előtt az interneten olvastunk, most itt van a szemünk előtt: "Két km-en belül három, egymástól szélsőségesen eltérő terület váltja egymást, szigetszerű állat-és növényvilággal. Ez a három terület a homoki gyep, a kékperjés száradó láprét valamint a dunai ártéri erdő. A három biotóp, egymás melletti egymásba fonódó összessége ritkaság, különösképp egy fővároshoz közeli területen. A nedves területek igen fontosak a homoki gyep fennmaradásának szempontjából, hiszen a lehulló csapadék gyorsan beszivárog a homokdombokba." 

Ahogy leereszkedtünk a völgybe, a homoki gyep átvált kékperjés láprétbe. A terület vízellátásáról az itt keresztülfolyó Sződrákos-patak gondoskodik, amely nagyobb esőzések után elárasztja a területet, valamint a magasabb területekről is ide szivároghat le a víz. És íme, a terület most, a több hétig tartó kánikula és szárazság ellenére is üde zöld, szinte átmenet nélkül átváltva a száraz homokgyepről.

Kiskoromban sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet, hogy Afrikában az egyenlítő környékén sűrű esőerdők vannak, majd haladva észak felé a növényzet egyre ritkul, erdős-mezős szavannává alakul. Még tovább haladva a növényzet egyre ritkul, míg végül elérjük a Szahara sivatagot, ahol már homokon kívül semmi nincs. Sosem tudtam elképzelni, hogy megyünk-megyünk, egyszer csak elhagyjuk az utolsó fát, az utolsó bokrot, az utolsó fűszálat, ahonnan már csak a sivatag van előttünk. Mikor pedig nem sokkal korábban még sűrű esőerdő volt. Hogy lehet, hogy ha tíz méterrel arrébb még megél egy fa, itt meg már csak sivatag van? Mit számít az a tíz méter? Nos, mint a fenti képen látható, a természet nem sokat teketóriázik..

Messze földön híresek a svájci panorámavasutak, ahol a modern vonat ablakán kitekintve tényleg páratlan kilátás nyílik az alpesi tájra. A Budapest-Vác vonal vasúti töltéséhez érve arra gondoltam, hogy ez a szakasz simán fel tudná venni szépségben a versenyt a svájcival. Talán csak egy kis marketing hírverésre lenne szükség, hogy legalább Magyarországon, és a fővárosban megismerhessék az emberek, hogy milyen természeti kincs van a közelükben, mindössze 30 km-re a nagykörúti forgatagtól és a Westend City Centertől. A síneken túl egy tényleg óriási fűzfa látható, a súlyos felhők mögött pedig újra áttört egy kicsit a már erősen narancssárguló nap fénye. (A zöld-kék-narancssárga kompozíció minden természetfotós kedvenc témája.) A hatalmas fűzfa bal oldalán egy szorgos gazda zöldségtermesztéssel foglalkozik, mindig megcsodálom, hogy úgy műveli a hatalmas földterületet, hogy soha egy kósza fűszálat nem látni nála. A fűzfa jobbján pedig a láprét folytatódik, a távolban pedig már feltűnik a tájegység harmadik biotópja, a dunai ártéri erdő. Ugye, hogy van egy kis párhuzam a fentebb hozott afrikai példával? A száraz, szinte félsivatagos homoki gyep egy pillanat alatt átvált üde zöldbe, ami ugyanolyan hirtelen vált át sűrű ártéri erdőbe. Míg azonban Afrikában mindez több 100 km alatt alakul így, nálunk mindössze néhány km-en belül.

A vasúti töltés néhány méterrel kiemelkedik az amúgy szinte áthatolhatatlan láprétből, ezen haladva érjük el a Sződrákos-patakot. Itt már felfedezhetők emberi tevékenység nyomai, a patak partja egy hosszú szakaszon kaszálva van, a meder pedig feltűnően egyenes vonalban halad, szabályozottnak tűnik. A vízhozama a hosszú szárazság miatt most igen kicsi, máskor ennek a többszörösét teszi ki.

Azért sikerült találni egy kaszálatlan szakaszt, amelyet csak az itt élő színes virágú mezei-mocsári növények miatt fényképeztem le utunk végén.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődést ezzel a kis írással a szeretett községünk közvetlen közelében található természeti kincsek iránt. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egy szabad délutánon látogasson el Sződre, és járja végig ugyanezt az útvonalat. Persze el kell mondanom, hogy ez a túra csak egyike a számtalan csodálatos túraútnak, amit Sződ környékén meg lehet tenni.

Akinek tetszett, annak javaslom, hogy nézzen további fényképeket a környékünkről blogunk korábbi írásaiból itt: Sződi tavasz 2012, itt: Szederjás tó, és még itt is: Szemétbe fullad a magyar táj. És persze még ez sem minden, tervezek még sok-sok hasonló túraleírást a környékről a későbbiekben.

Az utolsó írás címe egyébként nem véletlenül az, ami: Szemétbe fullad a magyar táj. Sajnos az illegális hulladéklerakás egy visszatérő probléma a környéken. Persze nem csak itt, hanem szerte az országban. Egy helyi lelkes csapat azonban alakult itt nálunk, ez a Kiserdő.hu Egyesület, akik elhatározták, hogy megtisztítják a területet a szeméttől. Több önkéntes szemétszedő akció keretében, melyet a sződi önkormányzat is hathatósan támogatott, sikerült megtisztítani és azóta is tisztán tartani a területet. Ez utóbbi azért fontos, mert sajnos minden ellenőrzés és erőfeszítés ellenére időnként újra és újra előfordul, hogy a rendszeres települési lomtalanítási akciók ellenére a környező településekről pofátlan emberek a természetben rakják le nem ritkán veszélyesnek minősülő hulladékaikat.

Sajnos a jelenlegi túránk is azzal kezdődött, hogy felfedeztünk egy ilyen illegálisan lerakott szemétkupacot, elrondítva és elszennyezve e csodálatos táj egy részét. Alább néhány kép a szemétkupacról, reméljük a tulajdonosa ráismer:

A szemetelő azonban, hasonlóan több korábbi társával, ismét nyomot hagyott maga után, ahogy az az utolsó képen látható. A kiűrített padlás, vagy garázs lomjai között ugyanis volt néhány olyan számla, iskolai könyv, füzet, és más papírok, amelyeken rajta van a szemét tulajdonosának neve, címe. Stílszerűen egyébként az egyik kidobott iskolai tankönyvnek Természetismeret; Élő és élettelen környezetünk a címe... A fellelt nevek és címek alapján most azonosítjuk őket iwiw-en és facebook-on, az esetet bejelentjük a rendőrségen és a helyi jegyzőnél. Aztán majd meglátjuk mi lesz. Kiderül, mit érdemel az a bűnös...

Mindenesetre az ilyen hulladéklerakások azok, amelyek leginkább veszélyeztetik a táj képét és a környezet tisztaságát, egészségét. A helyi tagokból álló Kiserdő.hu Egyesület célként tűzte ki, hogy a páratlan szépségű területet megóvja, megtisztítja, és ismertté teszi a szűkebb és tágabb környezete számára. Ennek érdekében egy tanösvényt és erdei játszóteret is tervezünk a területen létrehozni, amely egyrészt segít bemutatni a közönségnek a tájat, és a látogatottság remélhető emelkedésével remélhetően a hulladéklerakás is visszaszorulna. A tanösvény a területen nagy számban előforduló árvalányhaj növény után az Árvalányhaj tanösvény nevet viseli majd.

A tanösvény tervezetét támogatja a területileg illetékes nemzeti park és a települési önkormányzat is, segítségükkel több esetben pályázatot is benyújtottunk a cél elérése érdekében, ezeken azonban egyelőre nem jártunk sikerrel, ezért további lehetőségek után kutatunk.

Reméljük a Happy End-et, és hogy munkánk eredményeképpen unokáink is a maihoz hasonló, vagy még fényesebb pompájában láthatják majd a Sződ község környékén elterülő mesevilágot.

A szemétszedés időpontja április 21. szombat, 9 órától. Találkozó a Sződöt Nevelekkel összekötő M2-es felüljáró környékén, a kiserdőben.

Kesztyűk, zsákok, jó hangulat lesz!

Lapátot, gereblyét, talicskát hozzon, aki tud!

Azért szeretünk Sződön lakni, mert ha kilépünk a házunk ajtaján, néhány lépés múlva már a hamisítatlan természetben találjuk magunkat. A szikrázó napsütés, és a kellemes tavaszi levegő egy kis sétára csábított, és remek fotókat készítettünk:

Kis internetes kutatómunka után kiderült, hogy ez egy mezei tyúktaréj, kora tavaszi kedves kis hagymás virág. Réteken, erdőszéleken, patakpartokon, tisztásokon, kaszálókon fordul elő. Úgy látom nem védett, úgyhogy lehet, hogy megpróbálunk majd belőle telepíteni néhányat a saját gyepünkbe, hátha elszaporodik.

A sződi templomtorony a távolból is látszik.

És akkor a feketeleves, amit máig nem tudok felfogni, hogy képes valaki egy ilyen festői környezetet illegális szemétlerakással elcsúfítani!? Miután tavaly ősszel nagy munkával és többszöri nekifutásra a Kiserdő.hu Egyesület önkéntes tagjai a sződi önkormányzat támogatásával megtisztították a területet minden szeméttől, hogy aztán idén a terület természeti értékeit bemutató tanösvényt alakítson ki, mai túránk végén most újabb hulladékkupacot találtunk. Íme a képek:

A képen látható számlatömböt is a szemétkupacban találtuk, sok más dokumentummal együtt. Bár ez egy 19 éves számlatömb, a Kovász Kft internetes kereséseink alapján a mai napig működik változatlan címen. Kérdés, hogy nagytakarítást tartottak a pincében, vagy hogy az ördögbe került a Budapest XX. kerületi kft. hulladéka a sződi erdőbe?

Néhány kép a múlt hétvégi Zebegényi közös túráról. Nagyon jól éreztük magunkat, remek időnk volt. Remélhetőleg további közös túrákon és egyéb programokon tudunk majd részt venni a jövőben is a Kiserdő.hu Egyesületnek is köszönhetően.

Olvassátok el a linkelt cikket: http://gazdasagiradio.hu/cikk/72984/

Az írás egy békés megyei kis faluról szól, akik tanösvény létesítésére és a környező elhanyagolt halastavak rendbetételére pályáztak és nyertek 90 millió (!) forintot, és teszik így a területet turisztikai látványossággá. Nem tagadom, ez a cikk nekem is felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy ezennel megjegyeztem Biharugrát, amely a falu honlapja alapján is egy rokonszenves kis teleplés, és ha egyszer neadj’isten arra vetne jó sorom, akkor biztosan megnézem majd a területet. Ez sajnos előreláthatólag nem mostanában lesz, mert viszonylag ritkán járok Békésben. :(

Viszont szeretném mindenkivel megosztani, hogy milyen tök jó természeti adottsággal rendelkező helyen lakunk mi is itt Sződön, Gödön, illetve Nevelekben! Ugyanis a mi környékünkön is van a békésihez hasonló terület! Sőt, a sződi tavacskának talán még jobbak is az adottságai, ugyanis nem mesterségesen létrehozott, hanem természetes képződményről és élőhelyről, természetvédelmi területről van szó. Egyes térképek nem is jelölik, mások Szederjás tóként említik ezt az elfeledett, vagy csak eleve kevesek által ismert területet. Mi is csak véletlenül fedeztük fel, kb. 200-300 méterre húzódik a tervezett Árvalányhaj tanösvénytől keletre. Alább néhány fotó róla, amiket a hétvégi túránk alkalmával lőttünk. A neten nincs róla semmi, úgyhogy én most feltettem ide, had ismerhessék meg minél többen. Íme:

A területen egyébként vadgazdálkodás is folyik, ugyanis a tó partján szétszórva kenyeret, kukoricát, zöldségeket, gyümölcsöket láttunk, gondolom a környező erdőkből ide vetődő szomjas őzeknek és vaddisznóknak volt kitéve. Mi is megpillantottunk itt egy fácánkakast, de gyorsan elinalt, mikor észrevett, úgyhogy sajnos nem érkeztem lefotózni. (Alább a fénykép a fácánról csak illusztráció, ehhez hasonló volt a látvány.) Egyébként nagyon nyugis terület, tervezem, hogy egyszer majd hosszabb időre beülök valamelyik tavaszi reggelen a képeken látható vadlesbe olvasni és fotózni, kis szerencsével rövid időn belül fogok majd vadállatokat is látni.

Szerintem mindenkinek érdemes felkeresni a helyet. Engem annyira elragadott, hogy még egyszer este is visszamentem fényképezni. Íme az eredmény:

A szemétkommandó újra akcióban, újabb illegális szemetelő bukott le a Kiserdőben. Az alábbi képek ott készültek.

Mint a képekből is látszik a szemetelő több névjegyet hagyott. Emberünk P. Mihály gödi lakos. Összesen négy fekete zsákot találtunk sárga összehúzó szalaggal. A neveket nem takartuk ki a képeken, teljesen felesleges, végül is a szemét ott van az erdőben, bárki elolvashatja aki arra jár. Már tőlünk is több tízen látták a csapatból, szóval a név már úgyis közismert Sződön, a szilveszteri Kiserdős bulin a sződi Faluházban is beszédtéma volt.

Újfent felmerül a kérdés, hogy miként került a szemét a Kiserdőbe? Alapvetően két lehetőséget látunk:

1. P. Mihály fogta a felhalmozódó szemetét, zsákokba gyűjtötte, kocsiba ült, és a lakóhelyétől kb. 2-3 km távolságra lévő kiserdőbe hajtott, ahol a szemetes zsákokat kidobta. Ezzel tehát szabálysértést követett el. Tettét és büntethetőségét ez esetben tovább súlyosbítja, hogy a cselekmény természetvédelmi területen, a hely természeti értékeit bemutató, kiépítés alatt álló Árvalányhaj Tanösvény területén történt. Ezesetben szemétkommandónk a békés megoldást támogatván fel fogja szólítani P. Mihályt a szemét eltávolítására a feljelentés és a felelősségre vonás elkerülése érdekében.

2. P. Mihály legális módon szemétszállítási szolgáltatás keretében vitette el a szemetét. A szolgáltató azonban a szabályos hulladékkezelés helyett a Kiserdőben kidobta a szemetet. Ezesetben szemétkommandónk meg fogja kérni P. Mihályt, hogy a szemétszállítási szolgáltatásról kapott számlát mutassa be, illetve a szolgáltatót szólítsa fel az illegálisan lerakott szemét eltávolítására. A szemét között talált iratok, számlák, levelek, katalógusok dátumozása alapján az illegális szemétlerakás mindössze néhány nappal ezelőtt valószínűleg december 29-edike és 31-edike között történt, tehát a számlának is erre az időszakra kell szólnia.

No persze nem mi vagyunk a rendőrök, hogy kinyomozzuk mi történhetett, mi csak találgatunk. Mindenesetre egyik tagunk, aki a szemét tulajdonosához meglepően közel lakik átadja a napokban az ügy kapcsán írt levelünket P. Mihálynak. Remélhetőleg ismételten sikerül békésen megoldani ezt a kellemetlen helyzetet.

Szóval a szemét tulajdonosának tájékoztatása hamarosan megtörténik. Utána várunk néhány napot, hátha eltűnik a szemét. Ha nem, akkor el kell döntenünk, hogy mi legyen. Feljelentést teszünk a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki a felderített személy szemetét illegálisan lerakták a Kiserdőben, vagy inkább először keressük fel P. Mihályt, hátha ő tudja mi történhetett és hol kell a bűnöst keresnünk.

Mindenesetre fényképekkel dokumentáltunk mindent, néhány bizonyítékot eltettünk. A négy szemeteszsákból 3-at önkénteseink hazavittek és a saját kukájukba helyeztek. Egy zsákot azonban úgy sikerült a szemétlerakónak kidobnia az autóból, hogy az kiszakadt, és a tartalma a szélnek is köszönhetően néhány méteres körzetben szétszóródott, ahogy a képen is látható. Emberünknek tehát már csak ezt kell feltakarítania amennyiben el akarja kerülni a felelősségre vonást. Ha ez megtörténik, akkor ezt a cikket töröljük az internetről, illetve kivesszük belőle az árulkodó képeket.

Egy jótanácsot mindenesetre már most tudunk adni a szemetelőnek. A kihelyezett szemét zöme szelektíven gyűjthető hulladék volt, kisebb része konyhai hulladék illetve kerti zöldhulladék. A katalógusokat, tojástartó dobozokat és a többi papírhulladékot, valamint az ásványvizes és üdítős palackokat egyszerűen bele lehetett volna dobni a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtő sziget megfelelő tartályba, kár volt vele vesződni az erdőben. A zöldhulladékokat pedig komposztálni lehetne a kert végében, és máris volt szemét, nincs szemét. Ajánljuk a szemetelő figyelmébe az alábbi linken található írásunkat a háztartásban keletkező hulladékmennyiség csökkentéséről. Valahol ez lenne az európai út, nem az, hogy kivisszük az erdőbe.

http://kiserdo.blog.hu/2011/11/08/lehet_e_nulla_hulladekkal_elni_1

Mindenesetre innen üzenjük a szemetelőnek, hogy nagyon rossz helyszínt választott a szemétlerakásra. Mi ugyanis (az immár törvényesen is megalakult Kiserdő.hu Egyesület) lassan európai uniós hírű szemétkommandósok vagyunk, már több riportfilm és országos médiában megjelenő cikk készült rólunk, valamint nemrég a Zöld Pók Alapítvány Európai Uniós versenyen (Green-Go Filmfesztivál) is nevezte a rólunk szóló kisfilmet, példaként állítva tevékenységünket és módszereinket nemcsak Magyarország, hanem egész Európa azon érdeklődői elé, akik hasonlóan fontosnak tartják környezetük tisztaságát és élővilágának védelmét. Úgyhogy ha a szemetelő helyében lennénk, gyorsan eltakarítanánk onnan a szemetünket. Ugyanis könnyen megütheti a bokáját aki a mi Kiserdőnkbe rakja le a szemetét.

Valahogy így karácsony tájékán elhagyott az ihlet, úgyhogy egy archív anyagot választottam, hogy erre a hétre is legyen olvasnivaló. Illetve talán vannak olyanok, akik később kapcsolódtak be a Kiserdő életébe, számukra is érdekes lehet. Meg nosztalgiából is.

Szemétbe fullad a magyar táj

Ezzel a cikkel indult el a mi Kiserdőnk az országos hírnév felé, ugyanis egy ismert blog segítségének köszönhetően felkerült az írásunk egy egész napra az index.hu internetes hírportál címlapjára. Ennek köszönhetően talált ránk többek között a Zöld Pók Alapítvány, akik aztán egy kisfilmet is készítettek rólunk, országos példaként állítva minket az illegális szemetelők elleni küzdelemben.

Alább a cikkben is megjelenő képek a mi szép kis falunkról illetve környékéről:

U.i:

Tartozom még egy leírással, hogy hogyan lehet ide a honlapra bejelentkezni, és az írásokhoz hozzászólni, amit aztán Dóri szétküld sok embernek. Megírom, még az idén. Ennyit tudok ígérni, sajnos nagyon béna vagyok használati utasítások megírásában.

No de legalább addig is gyűlik-gyűlik itt a tartalom, így az idetévedő új olvasók majd jól ideszoknak és visszajárnak.

Egyébként szoktam nézegetni a letöltési statisztikákat, és azért már most sem vagyunk olyan rosszak. Most már elértük azt, hogy minden nap ellátogat legalább egy ember az oldalra, de volt olyan nap, amikor 58! letöltés érkezett, amikor az illegális szemetelőről cikkeztünk, aki később el is hordta a cikk hatására a szemetét.

Közeleg a karácsony, időnként elkezdünk gondolkodni, hogy mi legyen a gyerekek ajándéka a fa alatt.

Néhány napja elkezdtünk puhatolózni a kicsiknél, hogy mégis mit szetetnének. A fantázia gyorsan beindult. A kicsinek mindegy, csak piros legyen, a nagynak hidas garázs kellene. :)

Olvastam valahol, hogy az lenne a jó, ha húsz év múlva az unokáink már füstölgő kémény helyett napkollektort rajzolnának az óvodában a házak tetejére.

Poénból kipróbáltam, és hihetetlen, mennyire érdekelte a gyerekeket. Rajzoltam egy napkollektornak látszó dolgot a háztatőre. Röngön jött is a kérdés, hogy 'Mi ez?'. Elmagyaráztuk nekik, és már rajzolták is a csöveket a napkollektortól a fürdőszobáig és a konyháig, mondván, hogy oda kell a melegvíz. Persze aztán később azért kémény is lett, gomolygó füsttel..

Mindenesetre az ember figyelme szelektívvé válik ilyenkor, talán ezért akadt meg a szemem az alábbi, különöző megújuló energiával hajtott legószerűen építhető játékokon. (Érdekeltségem nincs a dologban, csak érdekesnek találtam.)

Vannak itt napelemmel hajtott járművek:

http://zoldtech.hu/webaruhaz/jatekok/18

Szélerőmű modell és elektromos játékok

http://zoldtech.hu/webaruhaz/jatekok/19

Sűrített levegővel és vízzel hajtott járművek

http://zoldtech.hu/webaruhaz/jatekok/16

Kémiai energiával hajtott járművek

http://zoldtech.hu/webaruhaz/jatekok/17

A mieink még kicsik ezekhez, de hátha valakinek ötletet ad.

Erre az oldalra véletlenül találtam rá. (link) A Pesttől északra elterülő hajdani homokgyepeknek a sződin kívül egy másik kis foltja is fennmaradt, ez a Homoktövis tanösvény. Ahogy az előbbi link is tanúskodik róla, a tanösvény átadását az m1 híradója is felkapta, úgyhogy ha majd egyszer eljutunk odáig, nekünk is kellene majd egy hangos átadási ünnepséget csapnunk, hogy ország-világ (és a közvetlen környék, Sződ, Göd, Sződliget) is megismerhessen minket, meg esetleg az országos sajtó is írjon róla.

Ennél a képnél bénáztunk egy kicsit, akárhogy próbáltuk fényképezni, mivel pont hátulról sütött a nap, így a kezem és a fényképezőgép árnyéka mindig rajta volt a képen. Hiába, amatőr fotós vagyok. :)

Itt a nagyfeszültségű vezeték.

Ezek a cserjék a homoktövisek.

Nálunk is ezek a növények lesznek: Árvalányhaj a legnagyobb képen, és homoki kikerics a lila színű virág alul középen.

U.i.: Legközelebb mostmár tényleg megírom a tájékoztató levelet, hogy hogyan kell ide regisztrálni, mert többen jelezték, hogy elakadtak.

Nagy rajongója vagyok a Bud Spencer - Terence Hill filmeknek. Olykor felmerül bennem, hogy de jó lenne egyik-másik filmjüket megnézni egy Multiplex moziban. Egész más élmény lenne, mint a TV-ből.

Hasonló a helyzet a Vad Magyarország című nemrég elkészült magyar természetfilmmel is. Érdemes megnézni moziban, amíg még adják. Nálunk a gyerekeket is tök jól lekötötte.

Alább egy kis ízelítő a filmből, amit a neten találtam:

- Mi ez? 

- Narancs. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.

Mondta bástya elvtárs a Tanú című filmben.

Kicsit hasonló az ember érzése a Nevelek, Sződ és Sződliget által határolt területen található vízesésről a Sződrákos-patakon.

Íme:

Kicsit mesterséges, kicsit szabályozott, kicsit betonozott, de a miénk. És szép. A vízesés sem rossz, de a környéke gyönyörű, még így novemberben is. A családdal kihasználtuk a hétvégi jó időt egy kis környékbeli túrázásra, és mindenki nagyon jól érezte magát.

Alább további képek:

Erre először azt hittük, hogy ez a híres árvalányhaj. De utóbb kiderült, hogy ez selyemkóró. Nem őshonos, kanadából behurcolt agresszíven terjeszkedő gyomnövény, mely elnyomja az őshonos növényzetet. Ez sajnos igaz, rengeteget lehetett látni belőle, és akár másfél méter magasra is megnőtt.

 A patak egy jelentős szakasza szabályozott, nyílegyenes. A dunai torkolat előtt azonban természetközelibb a kép.

Itt éri el a patak az ártéri erdős szakaszt, innen lett volna igazán szép a táj. Erre most nem mentünk el, mert a gyerekek elfáradtak és felvetették magukat. Úgy meg nem olyan nagy buli.

Az a tapasztalat különben, hogy a gyerekekkel (2 és fél ill. 3 és fél évesek) el kell már kezdeni a túrázást. Mi nagyon szerettünk korábban, rengeteget túráztunk, akár 20-25 km-eket is egy nap, de aztán ahogy jöttek a gyerekek, leálltunk. Mostanában kezdjük újra felvenni a fonalat, immár négyesben. Eleinte eléggé kívül esett a lurkók komfortzónáján a dolog, egy lépést sem voltak hajlandóak megtenni (persze egy buksi százat csinál :), majd legközelebb már kicsit felszabadultabbak voltak, most hétvégén pedig már önállóan lenyomták a becslésem szerint kb. 1,5 km-es utat. Ez is valami.

Ha valaki kíváncsi a vízesésre lekönnyebben úgy lehet megközelíteni, hogy Sződ felől autóval a vasútállomásnál átmegyünk a vasúti síneken, majd Sződligeten rögtön az első utcánál balra. Mi az utca végén leparkoltunk, onnan gyalog tovább a sződrákos patakig. A pataknál balra fordulunk, innen még kb. 300-400 méterre van a vízesés.

Kedves barátok, ismerősök!

Nekünk már nem. Viszont gyermekeinknek saját tapasztalataim alapján megfelelő neveléssel nagyon könnyen.

2011-ben drasztikusan megemelkedett a szemétszállítás díja. Persze nem eléggé ahhoz, hogy a téma szóbeszéddé váljon az emberek között akkor, amikor például nyugdíjügyek, gázár, benzinár is terítéken van. Ráadásul a törvényi és gazdasági szabályozás sem ösztönöz minket hulladéktermelésünk csökkentésére.

Egyrészt a hulladékszállítási szolgáltatást minden háztartásnak kötelező igénybe vennie függetlenül attól, hogy termel-e hulladékot vagy sem, másrészt ha már kötelező, akkor legalább azokat büntetik akik kevesebbet szemetelnek: jelenleg minél nagyobb kukája van valakinek, fajlagosan annál olcsóbban szállítják azt el. Gyakorlatilag semmi nem ösztönöz ma arra Magyarországon, hogy próbáljunk környezettudatosan élni.

Illetve mi szülők azért ösztönözhetjük gyermekeinket, és saját tapasztalataim szerint ez többet ér mindenféle központi intézkedésnél. Otthon mi próbálkozunk a szelektív gyűjtéssel, és a gyerekeknek ez eredendően természetessé vált, miközben én a mai napig kicsit nyűgnek érzem, és gyakran elcsábulok. Illetve csak elcsábulnék, ha hagynák. Két, és hároméves gyerekeim már rámszólnak, ha az ásványvizes palackot vagy a tejesdobozt a kukába dobom és nem összelapítva a szelektív zsákba. Sőt még azt is rögön kiszúrják, ha az ásványvizes palackról nem szedjük le a papírt. :)

Persze vannak elkeserítően rossz példák is. Néhány napja láttam Budapesten egy fiatal anyukát négyéves forma lányával utazni a buszon. Metropol újságot olvasott. Ugyanott szálltunk le, és egyirányba indultunk. Egyszer csak az anyuka gondolt egyet és az újságot eldobta egy fa tövében...

Először gondoltam, hogy utána szólok, hogy elejtett valamit, de aztán inkább nem bonyolódtam bele.

Szóval egyesek még csak ott tartanak, hogy eldobjuk az utcán az újságot és a csokispapírt. Én meg azt szedtem össze, hogy vajon lehet-e tényleg nulla hulladékkal élni.

Nézzük, hogy mik a tipikus hulladékfajták, lehet-e mindet mellőzni:

1. Itt vannak mindjárt a „tiszta szemét” kategóriák, amiket szelektíven lehet gyűjteni: papír, üveg, műanyag, fém. Többségében ásványvizes palack, üdítős és tejes doboz, sörös doboz, vissza nem váltható üvegek, befőttesüvegek, tojástartók, újságok, áruházi katalógusok és más reklám szórólapok, tiszta csomagolási hulladékok, például zsugorfóliák, kartonpapírok. Ha ezeket az ember külön gyűjti, akkor szépen látszik, hogy még összepréselve, összetaposva is kiteszi az összes hulladéknak kb. a felét. Térfogatban legalábbis, mert súlyban ez a kisebb rész. Ez tehát az első és a legnagyobb lépés, amit megtehetünk.

2. Veszélyes hulladékok: elemek, műszaki cikkek, világítótestek, izzók. Ezek a hulladékok kevésbé rendszeresen keletkeznek, az összhulladék kis részét képezik, viszont rendkívül környezetszennyezőek. Kis odafigyeléssel ezek is szelektíven gyűjthetők és leadhatók, tehát elvileg nem kell a kukába kerülniük. Ez lehet a második lépés a zéró hulladék felé.

3. Textil hulladék: Ezek sem folyamatosan keletkeznek, inkább kampányszerűen szánjuk rá magunkat a selejtezésre. A ruhadarabok többségének szintén nem kellene a kukában landolnia. A gyerekcuccok többségében gazdára találhatnak családon belül, vagy a szomszédságban, a gyerekek ugyanis gyorsabban kinövik azokat, minthogy elhasználnák. A szelektív gyűjtők mellett és a nagyobb áruházak bejáratánál általában ott van a Magyar Vöröskereszt gyűjtőládája. A kukába gyakorlatilag csak a nagyon elhasznált daraboknak, munkaruháknak, cipőknek és fehérneműknek kellene belekerülnie.

4. Lejárt gyógyszerek: Gyűlik-gyűlik a gyógyszeres polcon, majd amikor már olyan sok van, hogy nem fér több, akkor átnézzük, és általában a háromnegyedét kidobásra ítéljük. Ezeket a gyógyszertárakban lehet egy rendkívül szűk nyílású dobozba egyesével bedobálni. A gyerekek nagyon élvezik.

5. Növényi eredetű hulladékok: Mi már az első négy lépcsőn túl vagyunk, jelenleg a zöldhulladékok elhelyezésén ügyködünk. Tavasz óta komposztálunk a kert végében. Miután kertes házban lakom, a feltételek adottak. Az elmúlt hónapokban tudatosan figyelem ezen hulladékok mennyiségét, és azt tapasztaltam, hogy az első három kategóriától megtisztított szemétnek ez a halmaz teszi ki kb. a harmadát-negyedét. Ide tartoznak a különböző héjak (krumpli, narancs, banán, répa, kivi, dinnye… stb), almacsutka, kávézacc, elhervadt virágcsokor, elpusztult szobanövény, teafilter, kimaradt kenyér és más pékáruk. Ide kaparhatók a megmaradt/megromlott főzelékek, rizs, saláták, lekvárok, konzervek. És persze az összes kerti hulladék. Szóval elég sok minden. Ráadául a komposztálással jelentősen javítható a még mindig megmaradt szemetünk „tisztasága”.

Nekünk valami ilyesmi van, mint itt a képen. Tényleg mindent elnyel. Na persze azért nem pont olyan mint a mesében, illetve a reklámokban, hogy felül bedobálom, alul meg kijön a kész komposzt, de majdnem.

Megjegyzem jó lenne, ha az óvoda mellett kettővel vagy hárommal lakók is rászoknának erre. Az elmúlt hetekben többször mentem úgy a gyerekekért az oviba, hogy a teljes udvar füstben úszott, a gyerekek meg ott játszottak. Persze égetni lehet a megszabott napokon, de itt a hangsúl a ÉG-en van. FÜSTölni tilos, ha jól tudom.

És innentől jönnek az igazi keménydiók:

6. Állati eredetű ételmaradékok. Ezek azok, a hulladékok, amelyek egy-két generációval ezelőtt még nem is léteztek, hiszen egyrészt elődeink nagyon megbecsülték az ételt, másrészt ha mégis megmaradt valami, azt oda lehetett adni a kutyának, macskának, disznónak. No ma ez már nem így van. Nálunk is számtalanszor megmarad egy-két csirkecomb, néhány szem sült krumpli, húsételek zsírosabb, bőrösebb, inasabb részei. Nos ezek megszüntetésére nincs jó ötletem. Kerül továbbra is a kukába. Odafigyeléssel talán lehetne csökkenteni a mennyiségét, ez duplán is kímélné a pénztárcát, de akkor sem megy.

7. Használt étolaj. Elvileg ezt is gyűjtik, de én még ilyennel nem találkoztam itt a faluban. Valahol Gödön le lehetne adni, de csak azért odáig elfurikázni 420 forintos gázolajjal nem éri meg. 

8. Eldobható pelenka. Mivel pelenkás is van náluk itthon, naponta úgy hat-hét darab simán elfogy. Bátran állíthatom, hogy ez jelenti a hulladékunk legnagyobb részét. A megoldást az időtől várom, egy-két éven belül megszűnik nálunk a használata. Elvileg lehetne textilpelenkát használni, mint elődeink, de mi ezt nem vállaltuk fel. Őszintén szólva fel sem merült az ötlet.

9. Ételcsomagolás. Ide tartoznak azok a csomagolóanyagok, amelyek az élelmiszerrel való érintkezésük folytán szennyeződnek, így szelektíven nem gyűjthetők: felvágottak, sajtok, húsok…stb. csomagolásai. Ezek mennyisége kis odafigyeléssel csökkenthető. Leginkább úgy, ha nem formatartó műanyagdobozokban vesszük a húst. A Lidl-ben például csak így kapható. Persze elvileg elmoshatók, és akkor mehet a szelektívbe, de azért jobb ha kerüljük ezeket. A gond persze az, hogy ha választanunk kell, akkor úgyis a pénztárcánk dönt. Ha a tálcás hús olcsóbb és ráadásul bizalomgerjesztőbb a pultosnál akkor minkenki, én is azt veszem meg. Itt nem ártana egy kis központi beavatkozással, valami vaskos termékdíjat kiszabni a húsos tálcákra, javítandó a pultos versenyképességét. Haladók vihetnek magukkal a boltba műanyagdobozokat a felvágottakhoz. Ez utóbbin már elgondolkodtam időnként. Kíváncsi lennék a pultos arcára, mikor felé nyújtom a dobozt, hogy ebbe tegye, ne a papírba. Spec.én még nem láttam, hogy valaki így vásárolt volna a Tesco-ban.

Nagyjából ebbe a kilenc kategóriába tudtam besorolni a keletkező hulladékainkat. Az első hármat (szelektív, veszélyes, textil) viszonylag könnyen kiszűrhetjük, a negyediket (növényi hulladék) idén megoldom, a hatodik-hetedik (étolaj, pelenka) idővel megoldódik, illetve nem a kukába kerül, marad tehát az ötös és nyolcas kategória (állati eredetű, vagy zsíros olajos ételmaradék, és az ételcsomagolás). Ha csak ezek kerülnének a kukába, akkor már eleve nagyon kevés hulladék keletkezne, és odafigyeléssel még tovább csökkenthető a mennyisége.

Szóval ha a nulla hulladék nem is, a megtizedelt hulladék viszonylag könnyen elérhető ugye?

Hát itt vagyunk kedves barátaim! Létrejöttünk!

No persze a Kiserdő.hu egyesület hivatalos jogi megalakulására még várnunk kell, szerintem az egyesület létrejöttét nyugodtan datálhatjuk a múlt szombati faluházi batyus bulitól. (2011. október 29.)

Több mint egy éves munka, szerveződés vezetett oda, hogy egy nagyon szuper társaság alakult ki. Buliztunk együtt egy nagyon nagyot. Ha jól számoltam, 14-en voltunk, bár volt aki csak a hatodik pálinka után érkezett, így elképzelhető, hogy rosszul emlékszem. :)

A buli mottója akár ez a szám is lehetne:

Most pedig arra kérnék mindekit, hogy regisztráljatok itt: https://indapass.hu/regisztracio/bloghu/?redirect_to=http%3A%2F%2Fblog.hu%2Fadmin, hogy mindenki aktív tagja lehessen weboldalunknak, és eme kommunikációs blogfelületnek, ahol egykönnyen tudjuk tartani a kapcsolatot egymással és a nagyvilággal.

Ha ez megvan, üzenjen be ide mindenki egy helló-val alább a szólj hozzá linkre kattintva, hogy meghívhassam tagnak. A tagság előnye, hogy a titkos társalgószobában is tudunk írni egymásnak úgy, hogy azt a közösségen kívül más nem látja.

Továbbá tagként mindenki hozzáférhet a szerkesztőfelülethez, így bárki tud itt saját cikket, bejegyzést is írni, illetve e-mail értesítőt kap, ha valaki kommentelt valamit.

Na elsőre most ennyi. Majd még írok a héten egy kis beszámolót a múlt heti buliról, beszúrva jó sok fotót, hogy megmaradjon az utókornak és emléknek. Meg majd a következő szemétszedést is szervezhetjük itt is.

A célom egyébként az lenne, hogy minden héten frissüljön valamivel az oldal, hogy fennmaradjon a folyamatos érdeklődés a weboldal és a Kiserdő iránt.

Lesznek itt majd helyzetjelentések a projekt aktuális állásáról, élménybeszámolók rendezvényeinkről, eseményekről, de szervezhetünk majd itt szemétszedést (remélhetőleg erre már csak kevésszer lesz szükség). Vagy például szervezhetünk majd itt kirándulásokat is a Kiserdőbe.

Ezenkívül ha nagyon nem bírok magammal, lesznek itt majd írások a Kiserdő tágabb környezetéről, Sződről is, valamint esetleges követendő jó példákról messzebbi tájakról, akiktől tanulhatunk. Aztán persze ez a kezdeti lendületem csak akkor fog kitartani, ha ti is aktívak lesztek, és hozzászóltok mindenhez.

Szóval írjatok mihamarabb, és mennek a meghívók. Valamint terjesszétek létezésünket iwiw-en, Facebook-on sződi és környéki ismerősöknek, hogy felduzzaszthassuk közösségünk taglétszámát, és mindenki tudomást szerezhessen rólunk, és kapcsolatba léphessen velünk és a Kiserdő.hu egyesülettel.

Végezetül egy kép az őszi kiserdőről:

Akkor tehát írjatok!